Megemlékezés a zene világnapján

A Nemzetközi Zenei Tanács 1975-ben elhatározta, hogy világszerte megünneplik a zene napját. Ennek lelkes kezdeményezője a kiváló művész, Yehudi Menuhin volt. Azóta minden évben odafigyel a világ erre a napra, hiszen a zene szebbé, jobbá teszi életünket, formálja egyéniségünket.

A zene végigkíséri az emberiség történetét. Az együttmuzsikálás mottója egy kínai mondás szolgáljon: „Amelyik otthonban zene szól, ott atya és fiú között szeretet honol, s ha a nép is zenél, harmónia uralkodik az emberek között.”
Már az ókori nagy civilizációk mindegyikében az éneklés, a zenélés közvetlen kapcsolatot jelentett az égiekkel, a bűvöléssel, a varázslattal és szinte valamennyi ünnepi és köznapi szertartással. Kína mindezt fölülmúlta! A zene ügyét önálló jogkörű miniszterre bízta. Az ókori görögöknél a zene a nevelés része volt.
A mai ember is szeretne harmóniában élni, de valahogy nem találja meg az ehhez vezető utat. Hiába van lehetőség intézményes keretek között a zenei tanulmányok folytatására,  az erősödő negatív zenei hatások a bontakozó személyiségeket a mindennapi élet praktikus szükségleteire irányítja.
Nehezíti a kibontakozást, hogy a 20-21. század országútján szinte minden kilométerkőnél háborús katasztrófák vannak. Ugyancsak magas torlaszokat emelnek ezen az úton az elhidegült emberi kapcsolatok és a szorongó lelki félelmek. A zene azonban ebben a környezetben is utat talált az emberhez./p>

Nagyné Gátsik Andrea